Valahol ott maradt el a fonal, vagy szál vagy mi.... hogy mentünk Bajára a szülinap után.

Húgicáméknál nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek nagyon jót játszottak. Megkóstoltuk a malackájukat is ebédre, finom.  Még simán letagadhatja a pocakját. Befestettük a haját is barnára, de a pirosas azért jól átüt, erős szín na. 
Kocsmatúrán is voltunk , szerencsére apu kocsmájában nem volt épp forgalom, így a lányok jót játszottak a sok asztal közt. De még így is jó cigiszagúak lettünk. Aztán Giguhoz is betértünk, őt is dolog közben kaptuk el a kocsmában. 
Megszervizeltettük az almerát és megnéztük a 3 üléssoros Quashqai-t. A szalonos fiú már tett ajánlatokat, mit kaphatunk meg hozzá ajándékba, ha megvesszük.  A színét már eldöntöttük, de a vásárlás csak a jövő év zenéje, 3 gyerekhez jól fog jönni majd egyszer.

Fülész bácsinál kilométeres sorok álltak a mínuszok ellenére is, ilyen sokat még sosem vártunk rá... Tubus a helyén, minden rendben, az úszásra várhatunk még.
Viszont a szemészeten nem kaptunk jó híreket. Doktornő a szokásos alaposságával vizsgálta Nadint, a dioptriája jó, de a kancsalsága az nem. Nem alakult ki a két szemes látás, még mindig nem fixál. Nagyon szomorúan mondta ki, ő 4 év alatt megtett mindent, amit megtehetett, de nincs tovább. Kaptunk beutalót Szegedre a főorvosnőhöz. Ő dönt a továbbiakról. Nagyon esélyes a műtét, de ez majd ott lesz biztos. Azonnal kértünk is időpontot, ha tényleg műtét, akkor minél előbb legyünk túl rajta. Így hétfőn Szegedre megyünk délután kettesben.

Munkaügyben voltak fejlemények az én életemben. Régóta vágyok egy bizonyos típusú állásra, és ismerős révén bejutottam az interjúra. Bár annyi negatívum volt, hogy nagyon messze lenne... Nem is tudtam eldönteni akarom-e igazán, pláne, hogy közben láttam egy nagyon jó állást itt helyben...
Viszont megméretettésnek jó volt, megnézni milyen is ma egy interjú. Volt csoportos és egyéni része, egy fél nap alatt több kör. A csoportvezetőnél én voltam a 2. legjobb a huszoniksz emberből, viszont a személyzetisek nem kértek a vidéki anyukából, amikor ott a sok közel lakó gyermektelen.
Picit szomorú vagyok, de tulajdonképpen nincs miért. De tudomásul kell venni, hogy ez még sok állásnál így fog alakulni. Most szurkolok, hogy a helyiek hívjanak.

Volt egy-két történés a pénzügyes munkában is, jó is ,rossz is, lelkileg sok volt nekem a hét. Bár igyekszem Nadin műtétének a hírét lazán kezelni, tudom, hogy jó és kell, de azóta egyfolytában tombol a refluxom. Görcsoldón élni nem öröm.

Ezért a mai napot lájtosra vettük családilag. Sokáig ágyban maradtunk, lustálkodtunk, beszélgettünk a lányokkal. Ebéd után ők átmentek a szomszéd kisfiúhoz, én pedig regenerálódtam. Finom epret ettem a mélyhűtőből ágyban fekve.  Aztán pedig elmentem egy vidéki ügyfélhez, útközben a valami amerika CD-vel énekeltem, átmosta a lelkem.

Lezárult egy-két dolog, alakul egy-két dolog. Hétfőn okosabbak leszünk Szeged után a hogyan továbbról.