2012.08.26. 14:00, Majorék
…Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagykönyvbe.
- Arnold, Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
- Frederick, Majorie: leány, védőszentje: Cecilia.
- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük… adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
- Éppen azért – mosolyog az Úr. – Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
- De lesz hozzá elég türelme? – kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba, és az elkeseredésbe. Ha túl esik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel… Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az öntudat, és függetlenség, amely oly ritka és szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
- De Uram, talán nem is hisz benned!
Az Úr elmosolyodik.
- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod.
- Önzé-és? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat.
- Ha nem tud néha elszakadni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az, az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket… Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy „mama”, csodát fog átélni és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen a fa vagy naplemente, olyannak fogja látni teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, amilyennek én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, mint hogy mellette állok.
- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és a tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
- Elég, ha adunk neki egy tükröt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
