2008.02.14 19:54

Katrin hagyta lámpázni magát!!!! Annyira zabálnivaló ez a gyerek. :) Olyan kis puszilgatnivaló kisgömböc, aki mindig mosolyog és nagyon-nagyon okos!!!!
Teljesen más alkat és egyéniség a két lány, és bár sokak szerint arcra hasonlítanak, szerintünk nem. 
Ma megint beszélgettünk a 3. babakérdésről, Bennem nagyon lezárult a téma, István nagyon szeretné. Bármelyikünk enged, nem lesz könnyű. Viszont elfogult anyukaként bátran leírhatom: látva Nadin szépségét és komolyságát, Katrin göndör kacagás lelkét, igen vállalnám. Mert miattuk kíváncsi lennék: milyen lenne egy 3. gyermek.

Nehezebb témával akartam kezdeni, de nem megy. Most a cica elvesztése kapcsán, ami szimplán emberként is nagyon megvisel minket, most is szembesülünk vele, mennyire nehéz és fájdalmas dolog a szülőség. Ugyan a nyár végén a mamám halála kapcsán már szóba került ez a téma, amennyire ők érthetik átbeszéltük. Akkor is voltak nehéz kérdések. Viszont Bözsi mamát ritkán látták, igazán nem kötődtek hozzá. 
Persze lesz aki felháborodik, hogyan hozhatok párhuzamba egy állatot a szeretett és csodált nagymamámmal, de itt az elvesztés téma a lényeges.

Nadin ma a boltba menet megkérdezte Tőlem: én mikor fogok meghalni? Aztán délután pedig azt: anya Te is elmész a doktor bácsihoz és ott elaltatnak?
De van még kérdése bőven, egyik nehezebb, mint a másik. Legyek őszinte és érthető, de ne ijesszem meg, ne ültessek belé félelmeket...  
Idehozta a tevét, hogy vérzik, mentsem meg! Nagyon megsérült, nem lehet megmenteni, el kell altatni!
Mi ijedten néztünk össze, de végül is le kell vezesse az érzélemeit, el kell játszania...