2008.09.02.

Nagyon sok gondolatom van, sok olyan is amit nem kéne leírni, és a többit is nehéz rendezni, mert még valaki azt hiheti, hogy fontossági sorrend és még beleköt.

A minap épp beszélgettünk Istvánnal a boldogságról. A cégemnél nagyon fontos a pénz. Nagyon sok pénzt lehet keresni és akiknek sikerül azok nagyon elszállnak. (tisztelet a kivételnek-de mivel többségében igen fiatalok, így elszállnak) Amikor megkérdezik én miért csinálnom nem értik miért nem hozom elsőként a pénzt. Miért fontosabb nekem, hogy szeressem a munkát, hogy sikerélményeim legyenek. Hogy a családom fontosabb, a szerelem...

István egyszerűsített: miért nem mondtad meg nekik, hogy boldognak lenni jobb? Ők azt nem ismerik a millióikon ülve sem...

Nyugodt szívvel dícsekszem bármikor: boldogok vagyunk. Megtaláltuk egymást és jó együtt. jó együtt akkor is, amikor éppen nehéz. 

Mostanában sokszor nehéz. Nehéz a lányok betegségei miatt, a problémák miatt, a pénz miatt. De ma végre megjött a táppénz és a gyes is, így táncolva mostam abalakot. Igaz, a zömét ma el is költjük csekkek, tankolás, vásárlás... De jókor jött.

Én vagyok csak legány a gáton, a többiek betegek. Ki kicsit, ki nagyon. Ma Nadin van legrosszabbul, tegnap még István. Persze igazán nagy baj nincs, megfázás. Csak Nadin köhögni kezdett reggel. Holnap pedig nem tud itthon maradni, Katrint viszem kórházba. Kivizsgáltatjuk miért mértem neki 1-2 rosszabb cukrot, nehogy ne vegyük idejében észre a bajt. Rettegek attól ,hogy cukros legyen. (elvileg tőlem nem örökölheti, nekem szerzett van és néztek is neki öröklödési géneket a köldökzsinór vérből és negatív lett), de hát ahogy én szereztem egy vírustól, úgy ő is bármikor. (meg bárki...)

Jövő héten borfesztivál. Fantasztikus 5 nap, akkor is ha dolgozni kell. Jó ott lenni, jó ismerősökkel találkozni, lelkileg feltölt és nagyon jó kaland is. És még fizetnek is érte-nem is keveset. 
A lányokat hétvégén visszük Győrbe, a fesztivál után hétfőn jönnek haza. Ezért sem kéne betegek legyenek...