2008.11.03.

Október 23-a, csütörtök délelőtt. M1-es autópálya. Tömeg. 80-nal a belső sávban. István, aki autópályán 140-et tart ideges. Dudál, villog, indexel. Minden úton módon jelzi a delikvenseknek, hogy jobbra tartás, meg 130-as sebbesség van. Ez itt autópálya. Delikvensek pedig halál nyugodtan maradnak bent, 80-nal. Hol vannak ilyenkor a rendőrök???? A külső sáv helyenként üres, előzgetünk jobbról. Emelkedőknél pedig a leszélső sávban haladunk 140-nal./na jó itt nem kérünk rendőri segítséget/ Mire Győrbe érünk István az idegességről olyan fejfájást kap, hogy ihaj....

Nem tegnap volt, hogy megfogadtuk, ilyen hosszú hévégés, ünnepnapos alkalmakkor nem megyünk szállodába, fürdőbe, wellnessezni, sőt lassan azt is, hogy emberek közé sem. Mert az emberek többségének (lásd alcím) egyszerűen semmi intelligenciája és kultúrája nincs. Pénze lehet, hogy van, de az mellé ezek nem járnak automatikusan. A gyerekszoba kimaradt az életükből.

Persze mióta ezt a munkát csinálom, sokat tanultam emberi lélekből. Arról, hogy az emberek mennyire félnek nemet mondani, mennyire gyávák, mennyire nem állnak ki magukért. Mennyire udvariatalanok és igen a bunkóság jut inkább már eszembe, mert az első kategórián túlléptem már jócskán. Az hogy egy levélre nem válaszolok önmagában udvariatlanság, de még törölni is, na az már kimeríti a bunkóság fogalmát. Nem kevés embernek tudnék szépeket mondani. Ami tuti: nekik sem volt gyerekszobájuk.

Bár a múltkor még ezt is képes volt valaki túllépni, mikor már azt hiszem, nem lehet meglepni... Adtam valakinek gyerekruhákat. Még új is volt köztük, nem kevés, de a használtak is tökéletes állapotban. Mondtam neki, hogy aznap elvinném hozzájuk, de végül is nem volt otthon. Mivel megbeszéltük és nem akartam arra kerülni újra,bedobtam az udvarra, nem lesz baja a zsákban, addig míg hazaérnek.
Aznap nem jött sms, vagy telefon vagy akár email, hogy megköszönje, vagy legalább bármi jelzés: megkapta. Másnap sem. Csak a gyerekeket láttam, rajtuk az új ruha. 
Aztán találkoztunk az illetővel és mit tesz isten, akkor sem említi. Ez már bosszantott, így a következő alkalommal én kérdeztem rá: ugyan már megkapták a ruhákat? Ja igen.
Ami biztos: többet tőlem nem kapnak semmit. Mi sem vagyunk hú de jó helyzetben, segíteni akarok mégis máson és erre ez a köszönet. Köszönet? !

*****

Megjártuk Győrt, a lányokat otthagytuk 1 hétre. Hiányoznak persze, sőt azt hiszem az utóbbi időben túl akarom lépni az anyukaságot és olyan dolgokat is belemagyarázok, amiket nem kéne, szóval túlon túl lélekben vagyok anyuka, amit persze nehéz elmagyarázni. Többek közt azt hiszem, sérülnek szegények lelkileg, ha én 8 órában dolgozom valahol....

Viszont jókedvűen jöttem el, mert Nadinnál egyre jobban kezdenek visszajelzések jönni, hogy jó értékeket adtunk át, hogy jó irányban indultunk el a "nevelésben". Persze ettől nem vagyunk jó szülők, meg ilyesmi és a gyerekink sem tökéletesek. Csak azt amit fontosnak vélünk át is tudjuk adni nekik és ez nagyon jó.

A múltkor írtam, hogy lerobbant a csípőm, ismerősök szerint, amit érzek, az gerincsérv. Utánaolvastam, és jé tényleg, a tünetek stimmelnek. Juhé. Illetve először megnyugodtam, de hát nekem sosem fáj a derekam. amikor pedig tegnap reggel olyan derékfájással ébredtem, hogy a fal adta a másikat, de legalábbis nem nagyon bírtam felállni, akkor rájöttem, nahát én ezt elég sokszor érzem. Miért is gondolom, hogy nekem nem fájós a derekam? Egy nagyon kedves ismerős, aki a szakterületen dolgozik, segített nekem protekciót és orvost időponttal szerezni. 6-ára. (ez volt 2 hete, éljen a protekció, enélkül 1 év lenne?) Köszönöm Márti!
Meglehetősen kíváncsi vagyok a végeredményre.

Tegnap a felénél otthagytam az oktatást, több okom volt rá, de nem bánom. Beterveztem mára, hogy a tűzhelyet kihúzzuk a sorból és letakarítom. Mégiscsak jobb ezekkel a veszélyes vegyszerekkel a lányok nélkül dolgozni. Így már tegnap véghezvittem a nagy hőstettet. Persze kesztyűm nem volt a zsíroldóhoz, így ma reggel gennyedző ujjal ébredtem, az egyik sebecske nem értékelte a vagyhatást.

Pedig tudtam volna mára is hasonló jó terveket találni, de így más területeken élem ki a szabadidőm. Lustálkodás, szépülgetés, főzöcskézés, sütögetés. A héten pedig egy napot beiktatok az elmaradt takarítanivalókra.

****

Átírtam a wiw-en, amit magamról gondolok:

Az élettől kaptam kereszteket. Kisebbeket, nagyobbakat. Aki ismer tudja, miről beszélek. Mégsem vagyok szomorú vagy boldogtalan. Mert ezek mellé megkaptam a két legnagyobb dolgot: az optimizmust, sok mosollyal és a szerelmet. Na jó önbizalomból is több jutott a kelleténél.